Az esszém témája egy kiadvány elemzése. A választott kiadványom a facebookon sokadjára hirdetésként szembejövő Miluklub – Hozzátáplálási KISOKOS elnevezésű letölthető füzet. Azért esett erre a választásom, mert némi Google keresést követően, ahogyan a csoportban elemzett NutriCHEQ – Egészséges Kisdedtáplálási Program esetén is, itt is a Danone Magyarország Kft.-hez jutunk. A NutriCHEQ esetén a junior tejitalok marketingje került elő az elég hosszas és egyébként sok, valóban hasznos információt is tartalmazó Szülői útmutatókban, hiszen 1-3 éves korosztályt céloz meg a program. Igazán kíváncsivá tett, hogy milyen információkat tartalmaz a hozzátáplálásról szóló anyaguk, követi-e a jelenleg érvényben lévő hazai vagy nemzetközi ajánlást, valós segítséget nyújt-e a szülőknek és milyen terméket vagy termékeket szeretne esetleg eladni a kiadványon keresztül.
A hirdetés a miluklub.hu oldalra navigál, ahol regisztrációt követően pdf formátumban letölthető a kiadvány. Hírlevélre van lehetőség feliratkozni, de a letöltéshez nem kötelező. A kisokosban nem szerepel a készítőjének a neve. A letöltési lehetőségnél a weboldalon van egy rövid ajánló, amit Pálinkás Zsanett, védőnő és gyermekápoló (a Miluklub szakértője, tanácsadója) írt, mint minden, az oldalról letölthető anyag esetében, amiket megnéztem. Így nem tudjuk meg, ki készítette, nagy valószínűséggel a tanácsadók közös munkája. A kiadványt átfutva, egy igényes, jól illusztrált – a lényeges részeket pontokba szedve és félkövér betűkkel kiemelve – kis füzetet látunk. A végén receptekkel és a Miluklub applikáció letöltési segédletével, illetve tanácsadási elérhetőségekkel találkozunk. Hivatkozást egy helyen alkalmaznak, ez az EMMI jelenleg érvényben lévő csecsemőtáplálási irányelve (Az emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai irányelve az egészséges csecsemő (0-12 hónapos) táplálásáról. Egészségügyi közlöny 2019;69(18):2016-2076)).
A bevezető részben a hozzátáplálás megkezdésének szükségességét a gyermek mozgásfejlődése miatti megnövekedett energiaigényével indokolja. A hozzátáplálás megkezdésének időpontját az EMMI rendelettel megegyezően a betöltött 5. hónap és legkésőbb a 6. hónap végéig tartó intervallumban jelöli meg. Javasolja, hogy a szülő kérje a védőnő és a gyermekorvos tanácsát. A szoptatás és a vastartalékok kiürülése (6. hónap környékén) tekintetében is követi az ajánlást, megfogalmazva, hogy a hozzátáplálás megkezdése nem zárja ki a 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatást és kiemeli azt is, hogy a szoptatás gyakorisága ne csökkenjen a következő hónapokban sem. A vastartalmú ételek/alapanyagok kínálását javasolja már a hozzátáplálás kezdetekor. Kiemeli továbbá, hogy a baba fő tápláléka továbbra is az anyatej vagy annak hiányában a tápszer. Alapvetően szimpatikus számomra, hogy az EMMI rendelettel szinkronban van a kiadvány bevezetése, említi a védőnőt és a gyermekorvost, mint az anyukák számára támogató szakembereket és a szoptatás fontossága is megjelenik. Eljutunk az érettségi jelek felsorolásához. Ami pozitív, hogy nem használ szakszavakat, hanem laikus számára is érthetően fogalmaz. A felsorolás azonban egyrészt hiányos és nem elég konkrét számomra, másrészt van benne egy pont, amit nem tudtam értelmezni többszöri nekifutásra sem. Szerepel a stabil fej-és törzstartás fontossága, a rágó mozgás megjelenése, érdeklődés az étel iránt, szem-kéz koordináció és a nyelvkilökő reflex eltűnése. A felsorolás mellett egy etetőszékben ülő babát látunk, akit az édesanyja etet. Sajnos nem esik szó arról, hogy milyen pozícióban egyen a baba és arról sem, hogy mikor tehetjük őt etetőszékbe. Amit pedig nem értettem: „Rá tudja zárni az ajkát a kanálra”. Az egyetlen lehetséges elképzelésem, hogy ezzel is a nyelvkilökő reflex eltűnését szeretné szemléltetni. Bár szerintem azt jól lefedi a „Nem tolja ki az ételt a nyelvével a szájából” pont.
Ezt követően szó esik arról, hogy mely napszakban kínáljuk a babát (kezdéskor délelőtt), a csak az étkezésre figyelésről, a válaszkészség és a türelem fontosságáról és arról is, hogy mikor ne kezdjük a hozzátáplálást (betegség, fogzás, fáradtság). Olvashatunk arról, hogy előfordul, hogy egyes ízeket csak többszöri kínálás után fogad el a gyermek. Előfordul, hogy elfordítja a fejét vagy kilöki az ételt a nyelvével, ezekben az esetekben javasolt 2-3 hét szünetet tartani. Ezek szakmailag nagyon fontos dolgok, szuper, hogy szerepelnek a kisokosban. Aztán a következő oldalak alapján egyértelművé válik, hogy a „kanalas étkezés” kifejezés egybefonódik a hozzátáplálás fogalmával, mint az egyetlen említett módszer. A hagyományos/pürés hozzátáplálásról kapunk csak információt a továbbiakban. Sajnos a BLW nem kerül megemlítésre sem.
A következő megállapítás olvasható: „Van olyan baba, aki 7-8 hónapos korában áll csak készen a hozzátáplálásra. Főként anyatejes babánál figyelhető meg, hogy előnyben részesítheti az anyatejet 6 hónapos kor után is, így a kanalazás nehézkesen indulhat és több időt igényelhet, mire mennyiséget eszik a zöldség-és gyümölcspürékből.” A 7-8 hónapos kor körüli érettséggel egyet is értek, a második mondattal viszont egyáltalán nem. Kutatások bizonyítják, hogy az anyatejben megtalálható az édesanya által elfogyasztott ételek íze. „Világos, hogy az anyatej olyan anyag, aminek az íze számottevően változik időről időre ill. anyáról anyára” – mondja Gary Beauchamp a philadelphiai Monell Kémiai Érzékek Központ munkatársa, aki tanulmányozta, hogyan jelennek meg az ízek az anyatejben. Helene Hausner eredményei azt is felvetik, hogy a szoptatott csecsemők könnyebben elfogadják az új ízeket, mint a tápszerrel táplált társaik. Hausner a tápszeres babák esetében javasolja időnként a tápszer cseréjét, hogy új ízzel találkozzanak, mert úgy találta, hogy a különböző gyártók tápszereinek más az íze. Arra az állításra, ami a kisokosban szerepel nem találtam semmilyen kutatást. Ezen a ponton szakmai és kritikus anyai szemmel elgondolkodtam, hogy azt akarja-e sugallni, hogy a tápszeres babák esetében könnyebben megy a hozzátáplálás.
A kiadvány részét képezi egy ajánlott eszközlista a hozzátáplálás megkezdéséhez, amely gyakorlatilag megegyezik bármelyik hagyományos hozzátáplálással foglalkozó weboldal listájával. Ezután képet kapunk az konyhatechnológiáról (főzés helyett preferált a párolás), az állagokról (eleinte könnyebben fogadhatja a baba a folyékonyabb állagokat) és az étkezések kiváltásáról. Étkezés kiváltásáig körülbelül 2-4 hét alatt juthat el az édesanya, mennyiséget tekintve 150-200 grammot jelöl meg egy tejalapú étkezés helyett. Ugyanakkor kiemeli, hogy minden gyermek más, van, akinél 100 gramm püré is kiválthat egy étkezést. Hiányérzetem van, mert szó sincs arról, hogy 1 éves korig nem cél az étkezés kiváltása. Megjelenik a vízivás fontossága és előnye az egyéb ízesített folyadékokkal szemben, és hogy étkezés előtt ne itassuk a gyermeket, hiszen eltelíti a gyomrát.
A következő rész a kedvencem, valóban, mert a felnőttek és a babák ízérzékelésének különbségéről van szó, ami számunkra már íztelen, mert a só és a cukor is jelen van az ételeinkben, az a babák számára ízletes. Előkerül a zöldfűszerek használata, mint az ételek ízesítője és hogy minél tovább kerüljük a só és cukor hozzáadását a gyermek ételeihez. Konkrétan leírja, hogy a felnőttkori ízérzékelést meghatározhatják a gyermekkorban fogyasztott ételek ízei.
Elérkezünk a darabosabb ételek kínálásához, az úgynevezett „rágásra szoktatáshoz”, melyet 8-10 hónapos kor körül javasol megkezdeni. A 10 hónapos kor utáni bevezetés megnövelheti a táplálkozási nehézségek kialakulását, arra, hogy ez mit is jelenthet konkrét példát nem kapunk. Ugyanakkor eszembe jut, hogy elég ijesztő / lehet ezt egy első gyermekes édesanyaként olvasni, majd pontosítás, magyarázat nélkül maradni. A kiemelt részben van egy felsorolás, amiben az első fogak meglétét is megtaláljuk. Bár a hosszabb szövegezésben az az információ olvasható miszerint: „Akkor is kaphat a baba darabosabb, falatos ételt, ha még nincs foga. A puha párolt zöldségdarabokat az ínyével is szét tudja nyomni.” Ezután viszont egy, a számomra sokkal aggasztóbb kijelentés következik: „Turmixolás helyett a megfőtt zöldséget vagy a puha gyümölcsöt villával törd össze, és nyugodtan hagyj kisebb, de puha darabokat a pürében, amit akar az ínyével is össze tud nyomni.” Ez a módszer véleményem szerint fulladásveszélyes, főleg, hogy nem kap az édesanya arra vonatkozóan információt, hogy az a darabka mekkora lehet (mogyoró szabály). Az a baba, aki eddig ahhoz volt szokva, hogy a szájába érkező híg, homogén pürét csak nyelnie kell, nem fogja tudni, hogy ha darabosabb étel érkezik ugyanazon etetési módszerrel azzal mit kezdjen, nyelni fog. Egyáltalán nem lehetünk abban biztosak, hogy csócsálni kezdi a benne maradt darabot és szétnyomja az ínyével. Szuper lenne egy olyan javaslat, hogy a baba ezt az átmeneti állagot önállóan ismerje meg. Azt a módszert, hogy egy villával megtört ételt egyedül próbálhat meg a szájába juttatni, egy járható útnak látom. Hiszen ő teszi a szájába, ekkor saját maga tapasztalhatja meg az öklendező reflexének jelenlegi helyét és nem éri akkora meglepetésként, mint az esetlegesen túlságosan hátra kanalazott darabokat tartalmazó püré. Összességében a kevert állag adásával nem értek egyet, sokkal inkább a finger foodok kínálásának megkezdését javasolnám, olyan puhaságban, amit az ujjaival szét tud nyomni, de nem nyomódik szét azonnal, amint rámarkol a gyerkőc.
10-12 hónapos kor körül javasolja, hogy kaphat evőeszközt a gyermek, hogy próbálkozzon az önálló evéssel. Milyen szuper lenne ezt olvasni a 6 hós korban felsorolt javaslatok között, hogy például, hadd legyen a babának is egy kanál és ismerkedhessen az evőeszközzel, tovább megyek kapjon előre töltött kanalat is. Megjelenik a csippentés és a finommotorika fogalma – mutató és hüvelykujj közé fogva a szájához emeli a kis, darabos ételeket – viszont egy abszolút nem szerencsés szóhasználattal párosul a csippentésre alkalmas kisebb falatokra utalva, ami a rágcsálni való. Meggyőződésem, hogy az anyukák, laikusok nagy része pontosítás híján itt nem a felkockázott vajaskenyérre vagy a negyedelt áfonyára, a puhára párolt vékony almaszeletekre gondol, hanem a bolt polcain fellelhető nasikra/babanasikra. Az EMMI ajánlás is a rágcsálni való kifejezést használja, de érkezik is a pontosítás: „Jó rágcsálni valók a következők (a felsorolás nem teljes): banán, puha körte, sárgabarack, sárgadinnye, mangó, avokádó, megfőzött kelvirág, brokkoli, édesburgonya, sütőtök, megfőzött kis húsgombóc, sajt.”
Megérkezik az általam ezen a ponton már türelmetlenül várt információ, rávilágít arra, hogy vannak olyan babák, akik nem szeretik, ha darabok vannak a pürében, hanem inkább önállóan esznek puha darabos ételeket kistányérról. Biztos vagyok benne, hogy ez lenne a helyes ajánlás a darabos ételekre való áttérésre vagy ahogyan a kiadvány nevezi a rágásra szoktatásra. Illetve, ha nem is említik konkrétan a BLW-t, bele kellene férjen, hogy vannak babák, akik szívesebben esznek puha falatkákat a kezdetektől.
A következő rész címe a Hasznos tippek, találunk közöttük szuper javaslatokat és kicsit kétértelműeket is. Aminek kifejezetten örülök, hogy újra szó esik az ízpreferencia és a natúr ízek megismerésének fontosságáról és hogy ne adjunk sót vagy cukrot a pépekhez. Jó néhány pontban kapunk élelmiszerbiztonsági útbaigazítást a megmaradt pürék tárolásáról, fagyasztásáról, felhasználhatóságáról és a kiolvasztás módjáról is. Tippként szerepel az étkezési napló vezetése, ami valóban hasznos lehet, főleg, ha valamilyen reakciót vagy esetleg hasfájást vált ki az adott új alapanyag. A második számú tippben viszont az is szerepel, hogyha emésztetlenül távozik az étel a pelenkába, akkor az adott zöldséget vagy gyümölcsöt néhány hétig hagyjuk ki a baba étrendjéből. Nagy valószínűséggel ez minden új étel esetében megtörténhet, hiszen az emésztőrendszer átállásának időre van szüksége, ilyen javaslatot szakirodalomban nem találtam és nem is gondolom relevánsnak, hiszen eléggé lassan haladna a hozzátáplálás, ha így tennénk. Arról nem is beszélve, hogy nekünk felnőtteknek is vannak emésztetlenül távozó dolgok a végtermékünkben. A másik ilyen pont a negyedik, ahol az új íz adását önállóan javasolja 4-5 napig és csak utána a többi bevezetett alapanyaggal összekeverve. Szerencsére nagyon sok hozzátáplálással kapcsolatos oldalon is szóba kerül az új íz bevezetésének félreértelmezése. Sok esetben emiatt tapasztalhatunk elakadást. Az EMMI ajánlásban: „Két új étel bevezetése között legalább 3 nap teljen el.”, ami nem azt jelenti, hogy a már bevezetett alapanyagokhoz nem keverhető hozzá és önmagában kellene adni napokig (a kisokosban ráadásul 4-5 nap szerepel).
A kiadvány utolsó részében meg is érkezik az általam már várt és mindvégig kicsit érzékelt marketing. A gabona- és tejpépek ajánlása következik, majd recepteket találunk a pépek hozzáadásával és nélkülük is. A pépek mellett a receptekben megjelennek a Milupa kásái és gyümölcspüréi is, mint az adott receptek összetevői. A Milupa termékek gyártója a már említett Danone Magyarország Kft. A receptek csak pürék, darabos étkezéshez nem kapunk ötleteket. Első olvasásra csak ezen a ponton tűnt fel, hogy a gabonákról és az allergénekről valójában még eddig nem esett szó, sőt a húsokról sem olvastam, pedig nagyon fontosak már a hozzátáplálás kezdetekor.
A következő részben olvashatunk a gabonák fontosságáról az étrendben és definiálják a gabonapépeket. „A tejpép és gabonapép gabonaféléket tartalmazó babáknak adható pépes állagú ízesített vagy natúr ízű étel, ami átmenetet képezhet a szilárd ételekre való áttérés előtt. Bevezetésük fokozatosan javasolt, ahogyan minden új íz, étel esetében.” Ezen az egy helyen található meg a hivatkozás az EMMI rendeletre.
A megfogalmazás nem helyes hiszen, ami nem anyatej vagy tápszer az nem más, mint szilárd étel, amit a babának adunk. Az EMMI rendeletben lévő pontos definíció: „Szilárd táplálékok: az anyatejen és a tápszeren kívüli egyéb, nem folyékony táplálékok, amelyek állaga lehet folyékony pépes, pépes és darabos.”
Átmenetet képezhet – erről az jut eszembe, mint amikor azt mondja az anyuka, hogy még nem kezdte el a hozzátáplálást csak kóstoltat. Egy laikustól ez egy abszolút elfogadható megfogalmazás, ellenben itt marketingfogás, hiszen azt sugallja, hogy ez lehet a 0. lépés a hozzátáplálás megkezdésekor vagy a kezdés előtt. Ezt követően még információt kapunk, hogy a tejpépek a gabonák mellett tejet is tartalmaznak és ezért fokozott figyelmet igényel a bevezetésük. Tejfehérje allergia vagy laktóz intolerancia esetén szakemberrel való konzultációt javasol. Ezt követően egyetlen mondatot olvashatunk még a glutén és az allergének bevezetésével kapcsolatban, melyben szintén konzultációt javasol védőnővel, gyermekorvossal. Itt egyértelművé teszi, hogy a kiadvány nem tárgyalja ezeknek a bevezetését.
Belemélyedtem a miluklub.hu oldal tanulmányozásába, hogy lássam ezek az információk, amik hiányoznak számomra a kisokosból elérhetőek-e az oldalon és ha az édesanya, a szülők tovább keresgélnek a kiadványt készítőnél kapnak-e további válaszokat. A válasz igen, a tudástárban az említett hiányzó témák fellelhetőek a hagyományos hozzátáplálás módszere alapján. A Facebook oldalukon pedig egy ingyenes Mindent a hozzátáplálásról – online tanácsadáson is részt lehet venni. Ezt meg is tettem annak érdekében, hogy minden elérhető anyagot láthassak. A tanácsadás Google Meet felületen zajlott, volt egy körülbelül 45 perces előadás prezentációval, majd volt lehetőség kérdezni. Az előadást a Miluklub szakértője Bartha Brigitta, védőnő tartotta. Szuper lehetőséget ajánlott: akinek van további kérdése és már nem volt rá idő az oldalnak írt e-mailben elküldheti és válaszolnak rá.
Kellemesen csalódtam, a hozzátáplálás megkezdését 6 hónapos kortól ajánlotta és beszélt a BLW-ről is. Bár látszott, hogy a tudása nem magabiztos és nem is teljes és nem is feltétlenül ért egyet a módszerrel, de a tájékoztatást a tanácsadáson részt vevő anyukák megkapták, hogy ez is egy módja a hozzátáplálásnak. Szerintem ez a legfontosabb ebben, hogy választható módszereket megismerhessék a szülők és dönthessenek a nekik leginkább szimpatikus módszer mellett. A kiadványban ajánlott Miluklub alkalmazásban pedig elérhetőek a honlapon is megtalálható információk, van lehetőség naplózni a várandóság alatti időszakot, amit a baba megszületése után folytathatunk. Tanácsadás elérhető online és telefonon is többek között szoptatás, táplálás, gyermekgondozás és allergia témában is.
Összességében nem lett a kedvencem maga a kiadvány és a Miluklub, azonban örülök neki, hogy mélyebben mögé néztem és nem csak a letölthető kisokos alapján ítéltem meg a honlapot, az alkalmazást és a szakértők munkáját. Azt gondolom, hogy a tájékozódó szülő a kisokos, a honlap és az eseményként elérhető ingyenes online tanácsadás keretein belül hasznos információkhoz juthat. Ha eléggé kritikus szemmel és tudatosan nézelődik, könnyedén kizárja a marketing fogásokat is. Ha őszintén jó anyagot szeretnék ajánlani, amely a hozzátáplálás minden területére és módszerére kitér mindenféle marketing nélkül, akkor jó szívvel egyelőre nem tudnék ilyet mondani.
Szuper lenne, ha mi leendő Hozzátáplálási tanácsadók készítenénk egy ilyen kiadványt Anna és Rózsa segítségével. Azonban, ha mindenképp ajánlanom kellene valamit, díjmentes és fizetős kategóriában akkor az alábbiak lennének. Azt be kell látnunk, hogy a hozzátáplálással foglalkozó oldalak valamit el szeretnének adni, vagy terméket vagy pedig valamilyen szolgáltatást vagy mindkettőt.
Konkrét példával élve a manomenu.hu vagy a kiskanalkommando.hu az anyukák között leginkább ismert oldalak. Ha ezeket az oldalakat is kritikus szemmel nézzük és szűrjük az információkat, sok hasznos útravalót találhatunk.
Ezeknél sokkal hasznosabb számomra, két fiatal hölgy munkája, akik valóban szívvel lélekkel vannak ebben benne és sok ingyenes tartalmuk is van, ami nagyon hasznos. Megtalálhatóak facebookon, instagramon és TikTokon is és természetesen weblapjuk is van. Az egyikük a csoportban is említett Őri-Szennai Dóra dietetikus, önkéntes szoptatási segítő, a másik pedig Bébicékla – igény szerinti hozzátáplálás – N. Nagy Enci. Mindkettőjük alapvetően BLW szemléletű is, Enci ezt erősíti is a meghirdetett workshopjainál is. Dórinál pürés hozzátáplálásban is több információt találhatnak a szülők. Mindketten igyekeznek a fizetős workshopokon, oktatásokon a hagyományos, pürés hozzátáplálást választóknak is teljeskörű felkészítést nyújtani, ugyanakkor megismertetni őket a BLW módszerével.
Ha nyomtatott formában kellene ajánlanom valamit, még inkább nehezebb a dolgom, a korábban említett anyukák által közismert oldalak könyveit nem preferálom. A napokban futottam viszont bele a január 30-án megjelenő HelloBaby: Hozzátáplálás kiadványába, ami jónak ígérkezik. A honlapon bele lehet tekinteni és nagyon szimpatikus, amit láttam. Többek között: 6 hónapos kortól javasolja a hozzátáplálás megkezdését, 1 éves korig fő táplálék az anyatej, BLW, mint módszer, darabos ételekre is receptek, allergia, újraélesztés stb. Biztosan beszerzem majd, hogy tüzetesebben megnézhessem. Örülök, hogy a kiadványelemzést választottam az esszétémák közül. Még inkább egyértelművé vált számomra, hogy szükség van Hozzátáplálási tanácsadókra. Rengeteg információ zúdul a szülőkre nap, mint nap, melyek alapjául nagyrészt tévhitek vagy téves meggyőződések szolgálnak. Nincs könnyű dolguk, hiszen jönnek az elvárások a család és barátok felől is. Jönnek a gyermekorvos és a védőnő felől, de valós segítséget ugyanakkor nem feltétlenül kapnak tőlük. Hiszem, hogy tudunk útba igazítást, megerősítést adni a szülőknek, hogy ez az út élvezetes és örömteli lehessen a család életében és ne valami elvégzendő feladat, hogy úgy érezzék kompetensek a gyermekeik táplálásában is.